Kis késéssel, de beállítottam egy második kis "költeménnyel", ha lehet ezt így nevezni.
xx Dodii.
Elmenni
Elindulnék valamerre
Nekem tökmindegy, csak biztos helyre.
Ha elmehetnék, az megnyugtatna
Nyugtalan életembe nyugalmat hozna.
Szeretném újrakezdeni!
A múltat egy az egyben elfelejteni!
Akár örökre elvesznék,
Még talán meg is halnék.
Problémák elől így menekülni gyengeség, tudom.
De számomra jóval könnyebb lenne, ezt is jól tudom.
Valószínüleg úgysem tenném meg,
A bennem égő vágy nem engedné meg.
Nap, mint nap gondolkodom rajta,
Mi lenne, ha Dodika egy szép napon meghalna.
Valószínüleg kevesen látnák jónak...
De egy idő után könnyebb lesz jóval,
Tudnák, hogy ott sokkal szebb nekem,
megnyugvásra lelt bűnös lelkem.
Hibáztam, nem egyszer, vagy kétszer...
Itt maradni már nem több, mint kényszer.
Azt mondják ne csinálj semmit a kedvünkért,
De élni sem élek másért, csak az ő kedvükért.
Meg sem kellett volna születnem!
Mindenkinek könnyebb lenne nélkülem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése